Amikor egy áramváltó működik, a másodlagos oldala általában alacsony impedanciájú eszközökhöz, például ampermérőkhöz vagy relékhez csatlakozik. Ha az áramváltó szekunder oldala nyitott-áramkörbe van kapcsolva, vagyis nem folyik áram, akkor a transzformátoron belül rendkívül magas feszültség keletkezik. Ez károsíthatja a berendezést, és akár a személyzet biztonságát is veszélyeztetheti. Ezért az áramváltót soha nem szabad nyitott áramkörrel üzemeltetni.
A megszakadt áramkörrel ellentétben a rövidzárlat jellemzően két különböző potenciálú pontra utal egy áramkörben, amelyeket közvetlenül egy vezető köt össze. Áramváltók alkalmazásakor a rövidzárlatok nemkívánatosak, mert túláramhoz vezethetnek, károsíthatják a berendezést vagy biztonsági baleseteket okozhatnak. A megszakadt áramkörökhöz képest azonban a rövidzárlatok nem jelentenek gyakori kockázati pontot az áramváltó működésében, mivel a rendszer kialakítása általában elegendő túlterhelés- és rövidzárlat-védelmi intézkedéseket tartalmaz.
Áramváltó működtetésekor feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a szekunder oldal mindig be legyen kötve, hogy elkerüljük a szakadást. Ezenkívül a berendezést rendszeresen ellenőrizni és karbantartani kell, hogy biztosítsa normál működését, és csökkentse a hibák, például a rövidzárlatok kockázatát.
Összefoglalva, az áramváltót soha nem szabad megszakadt áramkörrel üzemeltetni, mivel ez magas feszültséghez és biztonsági problémákhoz vezethet. Míg a rövidzárlatok a berendezéseket is károsíthatják, a rendszer tervezése során általában figyelembe veszik a megfelelő védelmi intézkedéseket. Ezért az áramváltóknál a "nincs nyitott áramkör" kritikusabb működési elv.